A prezentizmus klasszikus definíciója egyszerű volt: a dolgozó betegen, kimerülten vagy más okból csökkent teljesítménnyel jelenik meg az irodában. A remote és hibrid munkavégzés elterjedésével azonban ez a fogalom elavult. Egy friss kutatás szerint az „always-on" digitális kultúra legalább nyolc különböző prezentizmus-formát hozott létre, amelyek az irodafalak helyett a képernyők mögött zajlanak.
A kutatók szerint az új formák közé tartozik például a „digitális prezentizmus" – amikor a dolgozó azért marad online, hogy láthatónak tűnjön, nem mert valóban produktív. Megjelent a „kamerajelenlét-kényszer" is, amikor az emberek videóhívásokon mutatják magukat, függetlenül fizikai vagy mentális állapotuktól. Ezek a viselkedések nem csupán az egyéni jóllétet rontják, hanem a szervezeti kultúrát is mérgezik: a teljesítmény helyett a láthatóság válik értékké.
HR-szempontból ez az eredmény cselekvésre szólít. A rugalmas munkavégzés bevezetése önmagában nem elég – ha a szervezeti kultúra és a vezetői elvárások nem változnak, az emberek az irodából a nappaliba viszik magukkal a rossz mintákat. A pszichológiai biztonság megteremtése, az eredményalapú teljesítményértékelés és a vezető példamutatása mind szükséges ahhoz, hogy a home office valóban felszabadító – és ne egy új típusú présbe szorító – munkavégzési forma legyen.
