Az ázsiai munkahelyi jóllét trendjeit vizsgáló legfrissebb elemzés egyértelmű képet mutat: a szervezeti vezetők döntő többsége ma már elfogadja, hogy a munkavállalói jóllét nem soft téma, hanem stratégiai üzleti kérdés. A tudatosság tehát megvan – ez komoly előrelépés az elmúlt évtizedhez képest, amikor a wellbeing-programokat még sokan luxusként kezelték.
A probléma a megvalósítás szintjén sűrűsödik. A kutatási adatok szerint a szervezetek nagy része nem tudja mérhetően igazolni wellbeing-kezdeményezéseinek hatását. Hiányoznak a tiszta célmutatók, az összehangolt programok és a rendszeres visszacsatolási mechanizmusok. A munkavállalók pedig érzik a különbséget a vállalati kommunikáció és a valóság között.
A HR-szakma számára ez a helyzet egyértelmű üzenetet hordoz: a jóllét nem kommunikációs kérdés, hanem működési kérdés. Olyan rendszereket kell kiépíteni, amelyek mérhető kimeneteket produkálnak – legyen szó fluktuációs mutatókról, produktivitásadatokról vagy munkavállalói elégedettségi indexekről. Az execution gap bezárása most a HR-vezetők valódi tétje.
