Hosszú évtizedekig a globális gazdaság azt feltételezte, hogy a munkaerő korlátlanul elérhető és pótolható erőforrás. A népességnövekedés, a globalizáció és a fejlődő piacok bővülése folyamatosan utánpótlást biztosított – olcsón, rugalmasan, tömegesen. Ez a korszak most véget ér. A Parlons RH ötcikkes sorozatának első része éppen ezt a paradigmaváltást elemzi: a munkaerő elérhetősége stratégiai kérdéssé vált.
Az elöregedő társadalmak, a csökkenő születési ráták és a munkaképes korú népesség zsugorodása egyszerre sújtja Európát, Kelet-Ázsiát és Észak-Amerikát. A szerzők szerint nem átmeneti munkaerőhiányról van szó, hanem egy hosszú historikus ciklus lezárásáról. Azok a szervezetek, amelyek ezt még nem érzékelik közvetlenül, néhány éven belül szembesülnek majd a következményekkel – toborzási nehézségek, bérinflációs nyomás és tudásveszteség formájában.
HR-stratégiai szempontból ez a változás alapvető újrarendezést követel. A tehetségmenedzsmentnek, a munkavállalói megtartásnak és a belső karrierutak fejlesztésének sokkal nagyobb prioritást kell kapnia. A munkaerő nem korlátlan erőforrás többé – aki ezt ma beépíti a stratégiájába, az versenyelőnnyel indul a következő évtized toborzási csatáiban.