Nagy-Britanniában egy új kutatás egyre élesebb képet rajzol az AI-készségek egyenlőtlen eloszlásáról: a londoni munkavállalók több mint fele – 54%-a – napi szinten használ mesterséges intelligenciát a munkájában, míg az országos átlag csupán 36%. Ez nem apró különbség, hanem egy gyorsan mélyülő szakadék, amely a főváros és a vidéki régiók között húzódik.
A jelenség mögött több tényező is áll: London technológiai és pénzügyi szektora természetes módon vonzza az AI-adoptációt, a nagyvállalati környezet pedig több erőforrást biztosít a képzésre és az eszközök bevezetésére. A vidéki munkavállalók és a kisebb szervezetek viszont lemaradnak – nem feltétlenül motiváció, hanem hozzáférés és infrastruktúra hiánya miatt. Ez hosszú távon a munkaerőpiaci mobilitást és a bérkülönbségeket is befolyásolja.
HR-szempontból a kutatás arra figyelmeztet, hogy az AI-kompetencia fejlesztése nem lehet csupán egyéni felelősség. A szervezeteknek aktívan be kell építeniük az AI-képzést a tanulás és fejlődés stratégiájába – különösen azon csapatokban, ahol az eszközök elterjedtsége alacsony. Aki most nem fektet ebbe, az néhány éven belül komoly tehetséghiánnyal és versenyképességi hátrányokkal szembesülhet.
