A munkaerőpiac továbbra is szűk, és a kisebb vállalkozások egyre nehezebben tartják a lépést a nagyvállalatok kompenzációs ajánlataival. Ebben a versenyben a rugalmas munkavégzés vált az egyik leghatásosabb fegyverré – de csak akkor, ha tudatosan és strukturáltan alkalmazzák. A rugalmasság ígérete önmagában már nem elég: a munkavállalók konkrét kereteket és kiszámíthatóságot akarnak.
A kutatások és a piaci tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a rosszul kialakított rugalmas rendszerek visszaütnek. Ha nincsenek egyértelmű elvárások, ha az elérhetőségi határok elmosódnak, vagy ha a rugalmasság csak papíron létezik, a munkavállalói élmény romlik – és a fluktuáció nő. A hibrid és rugalmas modellek sikerének kulcsa az átlátható kommunikáció, a mért teljesítmény és a vezető következetes viselkedése.
HR-szemszögből a rugalmas munkavégzés bevezetése nem egyszeri döntés, hanem folyamat. A kis- és középvállalkozásoknak érdemes a tehetségmenedzsment-stratégiájuk szerves részeként kezelni, nem pedig reaktív toborzási fogásként alkalmazni. Aki most fekteti le a megfelelő kereteket, az hosszú távon erősebb munkáltatói márkával és alacsonyabb megtartási kockázattal megy előre.
