Az elmúlt hét egyik legmegdöbbentőbb adata az amerikai szövetségi emberi erőforrás hivatal (OPM) vérzivataros egy évéről szól: a szervezet több mint 1000 dolgozót veszített tizenkét hónap leforgása alatt. Ez nem csupán kapacitásvesztést jelent, hanem komoly intézményi tudás- és tapasztalathiányt is – éppen abban a szervben, amely az egész szövetségi közigazgatás HR-működéséért felel.
A hét másik figyelemre méltó híre egy kutatáshoz kapcsolódik, amely szerint a munkavállalók egyre nagyobb aránya „situationship"-ként – vagyis elköteleződés nélküli, bizonytalan viszonyként – éli meg a munkahelyéhez fűződő kapcsolatát. Ez a jelenség a munkavállalói élmény és a szervezeti kötődés mélyebb válságára utal, amelyet sem fizetésemelés, sem home office-lehetőség önmagában nem old meg.
A két hír együtt erős üzenetet hordoz HR-vezetők számára: sem a közszféra, sem a magánszektor nem immunis az elköteleződési válságra. A tehetségmegtartás ma már nem csupán juttatásokról szól – a pszichológiai biztonság, az értelmes munka és az átlátható vezető-munkavállaló kommunikáció együttesen dönt arról, hogy valaki marad-e, vagy csupán „randizgat" a munkahelyével.
