Egy ontariói enyhítő operátor ismételt és szándékos engedetlenséget tanúsított munkahelyén, és a döntőbíró megállapítása szerint a munkavállaló a mulasztást nem is ismerte el. Ennek ellenére a munkáltató felmondása nem állta meg a helyét, és a dolgozót visszahelyezték az állásába — ez az eset azóta komoly figyelmet kapott a kanadai munkajogi körökben.
A döntőbíró indoklása szerint, bár a magatartás egyértelműen súlyos volt, a felmondás előtt a munkáltatónak következetesebb és dokumentáltabb fegyelmi eljárást kellett volna lefolytatnia. A progresszív fegyelmezés elvének hiánya — vagyis hogy nem alkalmaztak fokozatos szankciókat — döntő tényező volt az ítéletben. Az enyhítő körülmények vizsgálata szintén szerepet játszott.
HR-szakemberek számára ez az eset egyértelmű üzenetet hordoz: a dokumentáció és a következetes fegyelmi folyamat nem opcionális. Még súlyos fegyelmi esetekben sem elegendő a magatartás ténye — a folyamat szabályszerűsége ugyanolyan súllyal esik latba. A teljesítménymenedzsment és a fegyelmi eljárások átgondolt felépítése alapvető HR-feladat.
