A munkahelyi értékelési folyamatok tele vannak rejtett elfogultságokkal – és az egyik legkevésbé tárgyalt közülük a testmagasság. Ázsiai és nyugati kutatások egyaránt kimutatták, hogy a magasabb munkavállalók átlagosan magasabb fizetést kapnak, gyorsabban lépnek elő, és pozitívabban értékelik őket vezetői és kollégáik – annak ellenére, hogy a testmagasságnak semmi objektív kapcsolata nincs a munkateljesítménnyel.
A jelenség hátterében a „halo-effektus" áll: a fizikai megjelenés alapján alkotott első benyomás besugározza az összes többi megítélést. A magasabb embereket tudattalanul kompetensebbnek, magabiztosabbnak és vezető típusnak látjuk – ezt az összefüggést pszichológiai kísérletek sora igazolta. Az adatok különösen a férfiaknál erősek: egy 180 cm feletti férfi karrierje statisztikailag szignifikánsan meredekebb pályán indul el, mint egy 170 cm körüli társáé, azonos képzettség és tapasztalat mellett.
A HR-szakemberek számára ez kellemetlen, de fontos felismerés. A strukturált interjúk, a vak értékelési módszerek és a kalibrált teljesítményértékelési folyamatok segíthetnek csökkenteni ezt az elfogultságot – de csak akkor, ha a szervezet hajlandó nyíltan beszélni róla. A tehetségmenedzsment hitelessége azon múlik, hogy valóban a kompetenciák alapján döntünk-e, vagy csupán azt hisszük, hogy így teszünk.
