Egy volt Chanel-dolgozó bíróság elé vitte egykori munkáltatóját, azt állítva, hogy életkora miatt hátrányosan bántak vele. A per egyik legmegdöbbentőbb eleme az a főnöki utasítás, miszerint a nőnek „fiatalosan kell öltöznie" – ami önmagában is tankönyvi példája az életkor alapú diszkriminációnak a munkahelyen.
A felperesnek agyvérzése után kezelőorvosa munkavégzési korlátozásokat írt elő, ám a cég vezetői ezeket figyelmen kívül hagyva elvárták tőle a teljes terhelést. Az ügy az USA-ban zajlik, ahol az ADEA (Age Discrimination in Employment Act) védi az 40 év feletti munkavállalókat a koralapú hátrányos megkülönböztetéstől – a Chanel-eset pedig pontosan ezeket a határokat feszegeti.
HR-szempontból az eset több tanulságot is hordoz egyszerre. A külső megjelenésre vonatkozó elvárások rendkívül csúszós talajon mozognak, és könnyen diszkriminációs alapot teremtenek. Az orvosi korlátozások semmibevétele pedig nemcsak etikai, hanem komoly jogi kockázatot is jelent a munkáltatónak. A HR-vezetőknek érdemes rendszeresen felülvizsgálni a dress code-szabályokat és a teljesítményelvárásokat, hogy azok ne válhassanak burkolt diszkrimináció eszközévé.