Globálisan komoly különbségek mutatkoznak abban, hogy egy munkavállaló mikor és milyen védelemre számíthat elbocsátás esetén. Egy friss jelentés szerint számos ország már az első munkanaptól garantálja az igazságtalan elbocsátás elleni védelmet, míg három vizsgált ország semmilyen ilyen jellegű szabályozást nem alkalmaz.
A kutatás feltérképezte, hogyan kezelik a különböző jogrendszerek az ún. unfair dismissal, azaz az indokolatlan elbocsátás kérdését. Az ázsiai régióban különösen nagy a szórás: egyes országokban szigorú, munkavállalóbarát szabályozás érvényesül, máshol viszont a munkáltató szinte korlátlanul dönthet a foglalkoztatás megszüntetéséről. A várakozási idő – vagyis az az időszak, amíg a munkavállaló nem élvez teljes védelmet – szintén jelentősen eltér országonként.
HR-szempontból ez a felmérés fontos figyelmeztetés: a globálisan működő szervezeteknek nem elég egyetlen belső szabályzatot alkalmazni. A munkajogi megfelelőség lokális szintű kezelést igényel, és ahol a jog nem véd, ott a szervezeti kultúra és a belső igazságossági normák kell, hogy átvegyék a szerepet. A munkavállalói élmény szempontjából az első napok különösen kritikusak – és nem csak érzelmileg.