A szervezeti laposítás az elmúlt évek egyik legnépszerűbb menedzsmenttrendje volt – sok vállalat tucatnyi vezetői szintet szüntetett meg abban a reményben, hogy gyorsabb, rugalmasabb és befogadóbb szervezetet épít. Egy stanfordi professzor azonban most megkérdőjelezi ezt a logikát: szerinte nem a hierarchia maga a probléma, hanem az, ahogyan azt a szervezetek működtetik.
A kutatási eredmények meglepőek: a jól kialakított, átlátható hierarchiák valójában növelhetik a pszichológiai biztonságot, mert mindenki tudja, hol a helye, kinek tartozik felelősséggel, és kitől várhat visszajelzést. A lapos struktúrák ezzel szemben gyakran rejtett hatalmi viszonyokat hoznak létre – az informális hierarchia nem tűnik el, csak láthatatlanná válik, ami növeli a bizonytalanságot és a politizálást.
HR-szemszögből ez az érvelés fontos korrekcióra hívja fel a figyelmet. A szervezeti kultúra megváltoztatása nem azonos a szervezeti struktúra lebontásával. Az egészséges hierarchia ismérvei: átlátható döntési jogkörök, valódi fejlődési utak, és vezető-munkavállaló kapcsolatok, amelyek a bizalomra épülnek. A HR feladata nem a szintek megszüntetése, hanem annak biztosítása, hogy minden szint értelmes értéket adjon – és ne csak kontrollt.