Kanada inasképzési rendszere régóta küzd azzal, hogy a beiratkozó tanulók nagy része nem fejezi be a képzést. Egy frissen megjelent kutatói jelentés most új megközelítést javasol: a viselkedéstudományt hívják segítségül, hogy megértsék, miért morzsolódnak le annyian, és hogyan lehetne őket a rendszerben tartani.
A jelentés szerzői szerint a probléma gyökere nem csupán strukturális, hanem pszichológiai is. Az egyéneknek olyan bürokratikus akadályrendszeren kell átküzdeniük magukat, amely eleve elveszi a kedvüket a továbblépéstől. „Könnyen szem elől tévesztjük, milyen valóságot él át az, akinek nap mint nap navigálnia kell ebben a rendszerben" – fogalmazott az egyik kutató. A viselkedéstudományi eszközök – például a döntési architektúra átgondolása vagy a motivációs tényezők tudatos beépítése – konkrét, alacsony költségű beavatkozásokat kínálnak.
HR-szemszögből ez az eset rámutat arra, hogy a tehetségfejlesztési programok tervezésekor nem elég a folyamatokra koncentrálni – az emberek viselkedését, motivációját és döntéshozatali mintáit is figyelembe kell venni. Azok a szervezetek, amelyek a munkavállalói élmény mellé a tanulói élményt is komolyan veszik, hosszú távon versenyképesebb munkaerő-utánpótlást építhetnek fel.
