Kanadában jogerős döntés született egy olyan esetben, amelyben egy marketingigazgató konstruktív elbocsátást követően három önálló vállalkozást alapított. A kérdés az volt: ezek az üzleti tevékenységek tekinthetők-e megfelelő kárcsökkentési lépésnek, és ha igen, csökkentik-e a volt munkáltatót terhelő végkielégítési összeget?
A konstruktív elbocsátás utáni kárcsökkentési kötelezettség elve kimondja, hogy az elbocsátott munkavállalónak ésszerű lépéseket kell tennie új jövedelem szerzésére. Az eset különlegessége, hogy a vállalkozásindítás – szemben a hagyományos álláskeréssel – kiszámíthatatlan bevételi kilátásokkal jár. A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, vajon a vállalkozói lét egyenrangú alternatíva-e a hasonló szintű alkalmazotti állással.
HR-szemszögből ez az eset fontos tanulságot hordoz: a felsővezető-szintű kilépések kezelésekor nem elég a szokásos végkielégítési kalkulációra hagyatkozni. Ha a munkavállaló vállalkozóként folytat jövedelemszerző tevékenységet, annak jogi megítélése összetett, és könnyen jogvitához vezethet. A proaktív, jól dokumentált kilépési folyamat és a szerződéses feltételek előzetes rendezése megelőzheti az ilyen helyzeteket.
