A Meta leépítési hullámaival kapcsolatban komoly aggályok merültek fel: a vállalat által használt mesterséges intelligencia rendszerek nem egyenlő arányban választották ki az érintett munkavállalókat. A jelentések szerint bizonyos demográfiai csoportok – köztük idősebb munkavállalók és kisebbségi csoportok tagjai – aránytalanul nagyobb eséllyel kerültek a leépítési listákra, mint ahogy az az összlétszámarányukból következne.
Az ügy különösen érzékeny, mert a Meta az AI-eszközöket részben az objektivitás növelése céljából vezette be a HR-folyamatokba. Ehelyett a rendszer úgy tűnik, meglévő szervezeti torzításokat erősített fel, nem semlegesítette azokat. A párhuzamos hírfolyamban egy 2 millió dolláros szexuális zaklatási egyezség is szerepelt, ami tovább árnyalja a vállalat munkáltatói megítélését.
HR-szemszögből az eset alapkérdést vet fel: az AI-alapú döntéstámogatás csak annyira fair, amennyire a betanító adatok és a felügyeleti mechanizmusok azok. A szervezeteknek nemcsak az algoritmusok pontosságát, hanem azok diszkriminációs kockázatát is rendszeresen auditálniuk kell. Az automatizált döntések mögé emberi felelősséget kell rendelni – különben a technológia nem megoldja, hanem láthatatlanná teszi a problémát.
