Egy arizonai étterem üzemeltetői azt hitték, hogy az egymásba ágyazott LLC-struktúra megvédi őket a munkajogi felelősségtől – tévedtek. A per középpontjában az áll, hogy a munkavállalók készpénzben kapták bérüket, miközben a kifizetett összegek nem érték el a szövetségi és az állami minimálbér szintjét sem. A Fair Labor Standards Act (FLSA) és az Arizona Minimum Wage Act (AMWA) egyaránt egyértelmű: minden ledolgozott óráért minimum bért kell fizetni.
A tulajdonosok több LLC-t hoztak létre azzal a szándékkal, hogy a tulajdonosi és üzemeltetői felelősséget szétválasszák. Ez a stratégia ingatlanügyekben vagy szerződéses vitákban működhet – munkajogi kontextusban azonban a bíróságok általában áttekintik a struktúrát, és azonosítják a valódi munkáltatót. Az ügy kulcskérdése épp ez: ki az a jogi személy, aki ténylegesen kontrollálja a foglalkoztatási feltételeket? A bírói gyakorlat szerint az LLC-rétegek önmagukban nem elegendők a munkajogi kötelezettségek alól való kibújáshoz.
HR-oldalról az üzenet egyértelmű: a bérszámfejtési és foglalkoztatási megfelelőség nem kerülhető meg vállalati struktúra-trükkökkel. A HR-szakembereknek és tanácsadóknak aktívan fel kell hívniuk a figyelmet arra, hogy a munkajogi kockázat a tulajdonosi lánc egészét érintheti. A készpénzes bérfizetés önmagában is fokozott ellenőrzési kockázatot jelent – érdemes ezt komolyan venni, mielőtt a bírósági idézés megérkezik.
