Szingapúrban bírósági ítélet zárta le azt a botrányt, amelyben szoftverviszonteladók összesen 8,8 millió dollár értékű, nem működő szoftvert adtak el ügyfeleiknek – vagy pontosabban: semmit sem adtak, csak készpénzt. A bíróság csalásban mondta ki a vádlottakat bűnösnek, és az ítélet részletei egyenesen filmbe illőek.
A vizsgálat során kiderült, hogy a szerződéses dokumentumokat nem az érintett cégek vezetői, hanem egy takarító írta alá – méghozzá egy kávézóban. Az ügyfelek papíron szoftverlicenceket vásároltak, a valóságban azonban készpénzt kaptak vissza, a tranzakciók pedig kizárólag arra szolgáltak, hogy fiktív bevételt mutassanak ki a könyvekben. A konstrukció éveken át működött, mire a hatóságok rábukkantak.
HR-szemszögből ez az eset több tanulságot is kínál. A beszerzési és compliance folyamatok ellenőrzése nem kizárólag a pénzügyi osztály feladata: a HR is kulcsszereplő, amikor szállítói átvilágításról, munkavállalói etikai képzésről vagy a belső ellenőrzési kultúra erősítéséről van szó. Ha egy szervezetben senki sem kérdőjelezi meg a papíron kávézóban aláírt szerződéseket, az súlyos pszichológiai biztonsági és szervezeti kultúra-problémára utal. Az ilyen esetek megelőzéséhez aktív, kérdező kultúra kell – és ezt a HR tudja felépíteni.