A brit kormány AI-bootcamp programokat és egy széles körű foglalkoztatási szövetséget jelentett be azzal a céllal, hogy csökkentse a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliséget. A kezdeményezés az automatizáció és a mesterséges intelligencia által átalakuló munkaerőpiacra reagál, és digitális készségekkel szeretné felvértezni a következő generációt.
Az iparági vezetők alapvetően pozitívan fogadták a tervet, ugyanakkor azonnal rámutattak egy strukturális problémára: a digitális szegénység. Azok a fiatalok, akiknek nincs megbízható internetkapcsolatuk vagy megfelelő eszközük, eleve kizárják magukat ezekből a programokból. A bootcampek önmagukban nem oldják meg azt az egyenlőtlenséget, amely már a belépési ponton megjelenik.
HR-szempontból ez az ügy túlmutat a kormányzati politikán. A szervezeteknek is felelősségük van abban, hogy a tehetségmenedzsment-stratégiáik ne erősítsék tovább a meglévő egyenlőtlenségeket. Ha a jövő munkaereje digitálisan kettészakad, a vállalatok is érzékelni fogják ennek következményeit a toborzásban és a diverzitási célok elérésében. A befogadó munkavégzés nem kezdődhet a munkába lépésnél – hanem már a hozzáférésnél.
