Egy klinikus 17 éven át dolgozott az Albertai Egyetemen olyan pozícióban, amelynek finanszírozását az Alberta Health Services (AHS) biztosította. Amikor az AHS visszavonta a támogatást, a munkaviszony megszűnt – a klinikus pedig jogtalan elbocsátás miatt fordult bírósághoz. A fellebbviteli bíróság azonban elutasította a keresetet, és megerősítette az elsőfokú döntést.
Az ügy jogi magva az volt, hogy ki tekinthető a tényleges munkáltatónak: az egyetem, amely formálisan alkalmazta a klinikusát, vagy az AHS, amely a finanszírozást nyújtotta. A bíróság megállapította, hogy a munkaviszony szerkezete eleve tartalmazta azt a feltételt, hogy a pozíció fennmaradása a külső finanszírozástól függ – és ez a klinikus számára is ismert volt. A finanszírozás megszűnése tehát nem minősült jogtalan elbocsátásnak.
HR-szemszögből az eset rámutat a finanszírozásfüggő munkakörök sajátos kockázataira. Ahol a pozíció külső forrástól – legyen az állami támogatás, projekt vagy partnerszervezet – függ, ott a munkaszerződésnek ezt egyértelműen rögzítenie kell. A bizonytalanság nemcsak jogi vitákhoz vezet, hanem rontja a munkavállalói élményt és a szervezeti bizalmat is. Az átlátható feltételrendszer mindenki érdekét szolgálja.
