A HR-szakma régóta küzd egy paradoxonnal: miközben a munkavállalói jóllét és a pszichológiai biztonság megteremtése a munkájuk középpontjában áll, saját magukról alig gondoskodik valaki. Egy évvel ezelőtt kutatási eredmények mutattak rá, hogy a HR-esek jelentős része kiégettnek, elhanyagoltnak és érzelmileg kimerültnek érzi magát – és azóta a helyzet érdemben nem javult.
A HR Grapevine legújabb riportja szerint a szakemberek továbbra is a szervezetek „érzelmi szemétládájaként" funkcionálnak: ők kezelik az elbocsátásokat, a konfliktusokat, a mentális egészségügyi kríziseket – miközben saját stresszükre nincs intézményes válasz. A felső vezetés ritkán kérdez rá a HR-csapat állapotára, és a dedikált támogatási struktúrák szinte teljesen hiányoznak.
Ez a helyzet komoly szervezeti kockázatot jelent. Ha a HR-es kiég, az egész emberierőforrás-funkció sérülékennyé válik – és ezzel együtt a tehetségmenedzsment, a munkavállalói élmény és a kultúraformálás is. A megoldás nem öngondoskodási tréningekben rejlik, hanem abban, hogy a vezetők aktívan felelősséget vállalnak a HR-csapat mentális egészségéért is.
