Az „AGG-hopper" jelenség régóta fájó pontja a német munkáltatóknak: olyan személyek, akik tudatosan pályáznak állásokra anélkül, hogy valóban el akarnák foglalni a pozíciót, majd az Általános Egyenlő Bánásmód Törvény (AGG) alapján kártérítési igénnyel lépnek fel elutasítás esetén. A düsseldorfi munkaügyi bíróság (ArbG Düsseldorf) most egy ilyen ügyből leszűrt ítélettel szembefordult a bevett joggyakorlattal, és elutasította a keresetet.
Ami igazán figyelemre méltó, az az indoklás: a bíróság kétségbe vonta a Szövetségi Munkaügyi Bíróság (BAG) azon korábbi álláspontját, amely szerint a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a pályázó nem volt alkalmas a pozícióra. Az ArbG Düsseldorf szerint a valós munkavállalási szándék hiánya kizárja az AGG-védelem alkalmazhatóságát – ez egy lényeges hangsúlyeltolódás. Szakértők szerint az ítélet akár precedensértékű is lehet, ha felsőbb bíróságok is megerősítik.
HR-szemszögből ez az ügy több fontos leckét hordoz. A toborzási dokumentáció minősége, az elutasítási indoklások pontossága és a pályázati folyamat átláthatósága döntő védelmet jelent az alaptalan igényekkel szemben. Azok a szervezetek, amelyek strukturált, dokumentált és következetes kiválasztási folyamatot működtetnek, jobb pozícióban vannak egy esetleges jogi vitában – és ez nem csupán compliance-kérdés, hanem a munkáltatói márka hitelessége szempontjából is fontos.
