Alan Milburn, a brit kormány ifjúsági foglalkoztatási megbízottja átfogó felülvizsgálatot indított azzal a céllal, hogy több fiatalt juttasson munkába. A kezdeményezés fontos és szükséges – ám a közbeszéd hajlamos egyoldalúan a strukturális akadályokra fókuszálni, miközben az egyéni felelősségvállalás és az attitűdök kérdése háttérbe szorul. Ez a hiányosság pedig komoly következményekkel jár a foglalkoztatáspolitika hatékonyságára nézve.
A munkáltatók oldaláról nézve a kép árnyaltabb. Számos cég jelzi, hogy a fiatal jelöltek egy részénél motivációs és elköteleződési kihívásokkal találkoznak – legyen szó megbízhatóságról, munkára való felkészültségről vagy a munkahelyi elvárások elfogadásáról. Miközben a rendszer valóban sok fiatalt hagy cserben, a megoldás nem jöhet kizárólag a munkáltatók és az állam vállairól. Az egyéni agency és a felelősségtudat fejlesztése is része kell legyen az egyenletnek.
HR-szempontból a valódi kérdés az, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a támogató struktúrák és az elvárások között. A szervezeteknek érdemes befektetni a fiatal munkavállalók onboardingjába és mentorálásába – de ezt nem végezhetik el helyettük mások. A sikeres ifjúsági foglalkoztatási stratégia egyszerre igényel rendszerszintű változást és egyéni felelősségvállalást. Egyik sem elég önmagában.