Az AI munkavégzésre gyakorolt hatása már nemcsak a technológiai szektorban téma – Ausztráliában egy friss kutatás szerint a munkavállalók 27 százaléka aktívan aggódik amiatt, hogy jelenlegi készségei hamarosan elavulnak. A jelenséget a szakirodalom skills atrophy-nak, azaz készségsorvadásnak nevezi: nem csupán arról van szó, hogy új tudást kell szerezni, hanem hogy a régi tudás értéke aktívan csökken.
A probléma különösen azokban a munkakörökben éles, ahol az AI automatizálja az ismétlődő, de korábban értékesnek tartott feladatokat – mint például az adatelemzés bizonyos szintjei, az adminisztráció vagy a rutinszerű döntéshozatal. A munkavállalók egy része nem tudja, milyen irányban kellene fejlődnie, és ez bizonytalanságot, motivációcsökkenést és akár önkéntes fluktuációt is generálhat. Az L&D-funkció ebben a helyzetben stratégiai szerepbe kerül.
A HR számára ez egyértelmű cselekvési felhívás: a készségfejlesztési programokat nem elég reaktívan kezelni. Proaktív skills mapping, folyamatos tanulási kultúra és személyre szabott fejlesztési utak kellenek ahhoz, hogy a munkaerő ne maradjon le az AI által átírt elvárásokhoz képest. Azok a szervezetek, amelyek most fektetnek a reskilling és upskilling programokba, hosszú távon kisebb fluktuációval és erősebb szervezeti rugalmassággal számolhatnak.