Az Egyesült Államokban egy közigazgatási bíró elé került ügy új fejezetet nyit az AI és a munkajog metszéspontján. Egy munkáltató elbocsátott egy munkavállalót, majd amikor az NLRA 7. szakasza alapján jogsértési eljárás indult ellene, a védekezésében arra hivatkozott, hogy a kifogásolt kommunikációt nem ő fogalmazta – hanem egy ChatGPT-alapú eszköz generálta. A bíró ezt az érvelést teljes egészében elutasította.
A tényállás szerint a munkáltató írásos formában bizonyítható jogellenes indítékkal bocsátotta el az érintett munkavállalót, aki kollektív munkavállalói jogokat gyakorolt. Az AI-ra való hivatkozás nemcsak jogilag bizonyult üresnek, hanem ráadásul azt is megmutatta, hogy a cég valójában tisztában volt a kommunikáció tartalmával – különben nem tudta volna, mit generált az eszköz. A bíró szerint a felelősség nem delegálható egy algoritmusra.
Ez az eset komoly tanulságot hordoz a HR-szakma számára. Az AI-eszközök egyre mélyebben épülnek be a munkáltatói kommunikációba, a fegyelmi folyamatokba és az elbocsátási döntésekbe – de a jogi felelősség minden esetben az emberi döntéshozónál marad. A szervezeteknek most kell lefektetniük azokat az irányelveket, amelyek meghatározzák: milyen munkajogi vonatkozású döntésekben vehet részt AI-eszköz, és milyen emberi felügyelet mellett.
