A „vacationmaxxing" – vagyis a szabadság tudatos maximalizálása hosszú hétvégékkel, híd-napokkal és okos naptártervezéssel – egyre népszerűbb fogalom az amerikai munkaerőpiacon. A trend hívei szerint mindenki kihozhatja a legtöbbet a rendelkezésre álló szabadnapokból, ha stratégikusan tervezi az idejét. Az adatok azonban árnyaltabb képet mutatnak.
Egy friss felmérés szerint az amerikai munkavállalók kevesebb mint 40 százaléka használja fel a teljes éves szabadságkeretét. Ennek hátterében nemcsak munkakultúrális nyomás áll, hanem az is, hogy sokan nem érzik biztonságosnak a hosszabb távollétet, vagy egyszerűen nem tudják letenni a munkát. A vacationmaxxing ráadásul önmagában is stresszforrás lehet: a szabadság „optimalizálásának" kényszere éppen az ellazulás ellen dolgozhat.
HR-szemszögből a valódi kérdés nem az, hogyan tervezzük meg a szabadságot, hanem hogy a szervezeti kultúra ténylegesen megengedi-e a kikapcsolódást. Ha a munkavállalók nem érzik magukat biztonságban attól, hogy huzamosabb ideig offline legyenek, az a pszichológiai biztonság hiányát jelzi. A HR feladata olyan normákat teremteni, amelyekben a pihenés nem kivétel, hanem elvárás.
