Szingapúr munkaerőpiacán látványos feszültség alakult ki a képzettség és a munkakörök valódi igényei között. A Munkaügyi Minisztérium (MOM) és az NTUC szakszervezeti szövetség közös kutatása szerint a munkavállalók egyötöde olyan pozícióban dolgozik, amelyhez a megszerzett végzettsége és tapasztalata jóval meghaladja a tényleges elvárásokat – ezt nevezi a szakma alulfoglalkoztatásnak vagy túlképzettségnek.
Az adatok szerint az érintett munkavállalók körében magasabb az elégedetlenség, nagyobb a fluktuáció kockázata, és jellemzően alacsonyabb az elkötelezettség. A jelenség különösen a friss diplomásokat és a karrierváltókat sújtja, akik kompromisszumot kötnek az elhelyezkedés érdekében, de hosszabb távon frusztrálttá válnak a kiaknázatlan potenciáljuk miatt.
HR-nézőpontból az alulfoglalkoztatás kezelése stratégiai feladat. Ha egy szervezetben rendszeresen jelennek meg túlképzett munkavállalók, érdemes felülvizsgálni a munkakör-tervezést, a belső mobilitási lehetőségeket és a karrierútvonalakat. A tehetségmenedzsment akkor működik jól, ha az emberek nemcsak bent vannak a rendszerben, hanem valóban ki is tudják teljesíteni a képességeiket.
