A legtöbb teljesítményértékelési rendszer az alulteljesítőkre és a kiemelkedőkre fókuszál – de könnyen elnézi azt a munkavállalói csoportot, amely a kettő között lebeg. Ők nem rosszul dolgoznak, de közel sem nyújtják azt, amire képesek lennének. Ennek oka legtöbbször nem motiválatlanság vagy hozzáállás, hanem az, hogy a feladataik nem adnak elegendő kihívást, és a rendszer nem kínál nekik kitörési pontot.
A kutatások és a gyakorlati tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ezek az „alulkihívott" dolgozók komoly rejtett potenciált hordoznak. Ha egy vezető időben felismeri és fejlesztési lehetőséggel látja el őket, a szervezet hozzáfér egy olyan tehetségtartalékhoz, amelyet korábban nem is látott. Az elvesztegetett képesség szintén költség – csak ritkán szerepel a kimutatásokban.
HR-szempontból a megoldás nem egy új szoftver, hanem a vezető tudatossága. A teljesítménymenedzsment csak akkor működik valódi tehetségmenedzsmentként, ha a folyamat nem csak a múltbeli teljesítményt méri, hanem a potenciált és az aktuális kihívás szintjét is vizsgálja. Érdemes beépíteni a fejlesztési beszélgetésekbe azt a kérdést is: „Elég kihívást jelent számodra a jelenlegi munkád?" – néha már ez az egy kérdés is megnyit egy fontos párbeszédet.
