Brit Columbia emberi jogi törvényszéke elutasított egy olyan keresetet, amelyben a munkavállaló azt állította, hogy munkahelyi vizsgálat következtében mentális egészségkárosodást szenvedett. A panaszos szerint kollégái megfigyelték és jelentéseket tettek ellene, ami szerinte zaklatásnak és diszkriminációnak minősül. A törvényszék azonban más következtetésre jutott.
A testület megállapította, hogy a leírt helyzet – bár kétségkívül kellemetlen volt az érintett számára – nem lépte át a jogi zaklatás küszöbét. A kollégák viselkedése interperszonális konfliktus kategóriájába esett, nem pedig szisztematikus zaklatásba. A törvényszék hangsúlyozta: az, hogy valaki rosszul érzi magát egy munkahelyi helyzetben, önmagában nem alapozza meg a mentális egészségkárosodásra vonatkozó jogi igényt.
HR-szemszögből ez az ítélet arra hívja fel a figyelmet, hogy a szervezeteknek érdemes világos határvonalat húzniuk a munkahelyi konfliktus és a tényleges zaklatás között – nemcsak jogi, hanem kultúrális és képzési szempontból is. A pszichológiai biztonság megteremtése fontos cél, de a felelős HR-működéshez az is hozzátartozik, hogy a vizsgálati folyamatok arányosak és tárgyilagosak legyenek, és ne minden nehézséget minősítsenek automatikusan jogsértésnek.
