Szingapúrban az elmúlt időszakban érezhetően megemelkedett az elbocsátások száma, és ez politikai szinten is napirendre kerül. Az ügyvezető munkaügyi miniszter parlamenti kérdésekre válaszolva elismerte, hogy a jelenlegi szabályozás nem kötelezi a munkáltatókat végkielégítés fizetésére – ami a leépítési hullámban különösen fájó hiányosságnak bizonyul.
A kormány mérlegeli, hogy erősebb intézkedéseket vezessen be azokkal a cégekkel szemben, amelyek nem biztosítanak retrenchment benefit-et elbocsátott munkavállalóiknak. Jelenleg ez nem törvényi kötelezettség, hanem ajánlott gyakorlat – de a növekvő leépítési számok politikai nyomást generálnak a szabályozás szigorítása irányába. A vita különösen érzékeny, mivel Szingapúr munkaerőpiaca egyébként is feszes, és a bizalom fenntartása kulcskérdés.
HR-szemszögből ez a helyzet arra emlékeztet, hogy a jogi minimum és az etikus munkáltatói magatartás között jelentős távolság lehet. Azok a szervezetek, amelyek önként, proaktívan gondoskodnak elbocsátott munkavállalóikról, hosszú távon erősebb munkáltatói márkát és jobb tehetségvonzó képességet építenek. A szabályozási változás előtt járni nem gyengeség – hanem stratégiai előny.
