A Warwicki Egyetem friss kutatása egyértelmű képet fest: a munkahelyi szexuális zaklatás döntő többsége bejelentés nélkül marad, és ennek fő oka nem a tagadás vagy a bizonytalanság, hanem a megtorlástól való konkrét félelem. Az érintettek tudják, mi történt velük – csak nem bíznak abban, hogy a rendszer megvédi őket, ha szólnak.
A kutatók ezt „figyelmeztető jelzésnek" nevezik, és az adatok valóban riasztók. A be nem jelentett esetek mögött rendre ugyanazok a mintázatok állnak: a vezető pozíciójából fakadó hatalmi egyenlőtlenség, a HR-folyamatok átláthatóságának hiánya, illetve a korábbi bejelentők negatív tapasztalatainak széles körű ismerete a szervezeten belül. Ez egy önfenntartó hallgatáskultúrát teremt.
HR-szemszögből ez pontosan az a pont, ahol a pszichológiai biztonság nem elvont fogalom, hanem mérhetű szervezeti kockázat. Ha a munkavállalók nem hisznek a bejelentési csatornákban, az nem az ő hibájuk – ez a kultúra és a folyamatok kudarca. A HR-nek nem elég panaszkezelési protokollt írni: aktívan bizonyítani kell, hogy a felszólalás nem jár következménnyel. Ehhez valódi elköteleződés kell, nem csak policy.
