Szingapúrban a Nanyang Law-ügy kapcsán hozott bírósági döntés világosan kimondta: a próbaidő nem egyenlő a határozott idejű foglalkoztatással. A két jogviszony-típus között alapvető különbségek állnak fenn a felmondás, a felmondási idő és a jogosultságok tekintetében – és ezeket a különbségeket a munkáltatóknak a gyakorlatban is érvényesíteniük kell.
A konkrét ügyben az volt a vita tárgya, hogy egy próbaidős munkavállaló felmondása esetén milyen felmondási idő és milyen kompenzáció jár. A bíróság megállapította, hogy a próbaidős munkaviszony nem tekinthető automatikusan megszűnőnek a próbaidő lejártával – tehát a munkáltatónak rendes felmondási eljárást kell alkalmaznia, ha meg kíván válni a munkavállalótól. Ez a döntés a szingapúri munkajog egyik fontos pontosítása, amely hatással van az egész régió HR-gyakorlatára.
HR-szempontból az ítélet arra hívja fel a figyelmet, hogy a szerződéses sablonok és a belső felmondási eljárások precíz megfogalmazása nem adminisztratív formalitás, hanem jogi kockázatkezelés. A HR-csapatoknak érdemes átvilágítani a jelenlegi próbaidős szerződéssablonokat, és meggyőződni arról, hogy a felmondási feltételek egyértelműen, jogszerűen és a bírósági értelmezéssel összhangban vannak rögzítve.
