LeBron James neve az NBA-ben a rekordfizetésekkel fonódott össze, ezért sokan megdöbbentek, amikor kiderült: a 76ers-szerződése karrierje egyik legszerényebb bérajánlatát jelenti – közel 92%-os csökkentést a korábban megszokott összegekhez képest. Egy ilyen lépés első ránézésre irracionálisnak tűnik, de valójában nagyon is logikus motivációkat fed el.
A döntés hátterében valószínűleg több tényező áll egyszerre: közelség a fiához, Bronnyhoz, aki szintén a 76ers játékosa, a bajnoki esélyek, a csapatkémia és a személyes örökség formálásának vágya. Ezek mind olyan nem anyagi értékek, amelyeket a hagyományos kompenzációs csomagok nem tudnak mérni. A jelenség nem egyedi: a munkaerőpiaci adatok is azt mutatják, hogy a Z- és milleniál generáció egyre nagyobb arányban választ alacsonyabb fizetést, ha a munkakörülmények, a kultúra vagy a fejlődési lehetőségek jobbak.
HR-szempontból ez egy éles emlékeztető: a tehetségmenedzsment nem lehet kizárólag bérverseny. Aki csak a kompenzációval próbálja megtartani vagy bevonzani a kulcsembereket, az elveszíti azokat, akiket a munkavállalói élmény, a célhoz kapcsolódás és a rugalmas munkavégzés lehetősége vonz. LeBron döntése tehát nem sportsztori – hanem egy nagyon emberi HR-lecke.
