A foglalkozás-egészségügy sokáig elszigetelt folyamatokban működött: a munkaköri alkalmassági vizsgálat, az egészségügyi surveillance és a munkahelyre való visszatérés támogatása külön-külön zajlott, sokszor egymásról mit sem tudva. A kanadai munkahelyi egészségügyi szakemberek most egy átfogóbb modell felé mozdulnak, amely az egész munkavállalói életciklust – a felvételtől a nyugdíjazásig – egyetlen összefüggő rendszerként kezeli.
Az életciklus-megközelítés négy pillérre épül: a munkaköri alkalmasság értékelésére, a rendszeres egészségügyi nyomon követésre, a betegség vagy sérülés utáni visszatérési programokra, valamint a széles körű munkavállalói jólétre. A modell lényege, hogy ezek az elemek nem egymás után, hanem párhuzamosan és egymást erősítve működnek. Egy korai intervenciós protokoll például csökkenti a hosszú távollétek számát, ami közvetlenül hat a visszatérési program terhelésére is.
HR-szempontból ez a megközelítés azért jelent előrelépést, mert a munkavállalói élmény egészségügyi dimenzióját is beemeli a stratégiai gondolkodásba. A HR-csapatoknak érdemes szoros együttműködést kialakítani a foglalkozás-egészségügyi szakemberekkel, és közösen térképezni fel, hol vannak az életciklus „vakfoltjai". Ahol ez megvalósul, ott a szervezeti kultúra is erősödik: a dolgozók érzik, hogy a munkáltató nemcsak teljesítményt, hanem embert is lát bennük.
