Egy új, aggasztó munkahelyi jelenség terjed: a munkavállalók egyik napról a másikra eltűnnek a szervezetből, búcsú, magyarázat vagy kommunikáció nélkül. A "getting disappeared" – vagyis a néma elbocsátás – nem véletlenszerű, hanem tudatos vagy legalábbis következmények nélkül hagyott vezetői gyakorlat. Az érintett kolléga holmijai eltűnnek, a hozzáféréseit visszavonják, és senki nem mondja el, mi történt.
A jelenség közvetlen pszichológiai hatása messze túlmutat az elbocsátotton. A visszamaradó csapattagok tanúként élik meg az eseményt – és levonják a következtetést: a szervezetben a csend biztonságosabb, mint a kérdezés. A pszichológiai biztonság, amely az innovatív, nyílt csapatkultúra alapja, gyorsan erodálódik. Kutatások szerint az ilyen epizódokat átélő munkavállalók körében szignifikánsan nő a visszahúzódás, a bizalmatlanság és a fluktuációs szándék.
HR-szempontból ez a tendencia közvetlen beavatkozást igényel. Az átlátható offboarding folyamat – még ha az elválás nem barátságos is – szervezeti kultúra kérdése. Aki emberi méltósággal kezeli a távozást, az üzenetet küld a maradóknak: itt az emberek számítanak. A néma kirúgás rövid távon kényelmes, hosszú távon azonban a szervezeti kultúrát és a tehetségmegtartást egyaránt aláássa.
