A munkaerőpiacon egyre több az úgynevezett „ragadt" munkavállaló: olyan emberek, akik szeretnének váltani, de anyagi, személyes vagy piaci okok miatt nem tudnak lépni. Ez a jelenség különösen erős Kanadában, ahol a munkaerőpiac bizonytalansága és az életköltség-válság sokaknál felülírja a váltási szándékot. Az eredmény: elakadt, motiválatlan, de munkaviszonyt fenntartó munkavállalók tömege – ami lassan mérgezi a csapatkultúrát.
A kutatások szerint az aktívan elkötelezetlen munkavállalók jelenlétének ára nem csupán a produktivitáskiesés, hanem a csapat többi tagjára gyakorolt negatív hatás. Az elakadt emberek hajlamosak cinizmust, passzív ellenállást és csökkent együttműködési készséget mutatni – mindez láthatatlan, de mérhető szervezeti károkat okoz. A kanadai HR-szakértők szerint a helyzet kezelése nem halasztható tovább.
HR-szemszögből a megoldás nem az azonnali elbocsátás, és nem is a figyelmen kívül hagyás. Az első lépés az őszinte, pszichológiai biztonságot teremtő egyéni párbeszéd: mi tartja vissza a személyt, és mi kellene a változáshoz? A belső mobilitás, az átképzési lehetőségek, a munkakör-gazdagítás mind eszközök, amelyekkel újra lehet gyújtani a motivációt – vagy legalább rendezett, méltóságteljes továbblépési utat lehet mutatni.
