Egy kanadai munkaügyi eljárásban a munkáltató arra hivatkozott, hogy egy korábbi leépítés megszakította a munkavállaló folyamatos munkaviszonyát – és ezzel együtt a felhalmozott szabadságpénz-jogosultságát is nullázta. A döntéshozó nem fogadta el ezt az érvelést: formális, jogilag érvényes megszüntetés hiányában a szolgálati idő folyamatosnak minősül.
Az eset szerint a dolgozó összesen 12 évet töltött a cégnél, és ez idő alatt jelentős szabadságpénz-jogosultságot halmozott fel. A munkáltató nem tudott olyan dokumentumot felmutatni, amely igazolta volna, hogy a korábbi leépítés ténylegesen megszüntette a jogviszonyt – így a teljes időszak figyelembevételre került a számítás során. A kanadai foglalkoztatási szabványok egyértelműek: a folyamatos jogviszony megállapítása nem szándék kérdése, hanem jogi tényállásokon alapul.
HR-szempontból ez az ügy alapvető nyilvántartási fegyelmet követel meg. Ha egy szervezet leépítést hajt végre, majd visszavesz valakit, gondoskodnia kell arról, hogy a jogviszony megszüntetése jogilag rendezett és dokumentált legyen – különben a „régi" munkaviszony folyamatosnak minősülhet. A bérszámfejtési és HR-adminisztrációs csapatoknak ezt a kockázatot aktívan kell kezelniük, nem utólag felfedezniük.
