Három éve ugyanaz a két téma uralja az AI-vitát a munkahelyeken: termelékenység és munkakör-kiszorítás. Most azonban egy ennél élesebb kérdés kezd körvonalazódni – mit csinálunk akkor, ha az intelligencia már nem erőforrás, hanem alapanyag? Gethin Nadin szerint ez az igazi kihívás, amire a HR-vezetőknek választ kell találniuk.
Ha az AI egyre több kognitív feladatot vesz át, akkor paradox módon éppen azok a képességek válnak felértékelődő tőkévé, amelyeket nem lehet automatizálni: az empátia, a kontextuális ítélőképesség, a bizalom és az emberi kapcsolatok minősége. A szervezetek ma még hajlamosak AI-t mérni és skálázni, miközben a valóban szűkös erőforrás – az emberi jelenlét és hitelesség – méretlen marad.
HR-szempontból ez komoly átgondolást igényel. A tehetségmenedzsment fókuszának el kell mozdulnia a technikai kompetenciáktól az emberi adottságok irányába. Nem az a kérdés, ki tud együtt dolgozni az AI-val, hanem az, ki tud olyat nyújtani, amit az AI soha nem fog tudni helyettesíteni. A munkavállalói élmény tervezésekor ezt a szűkösséget kell a középpontba helyezni.
