Minden szervezetben jelen van a két alapembertípus: az Ötletgyáros, aki folyamatosan a jövőt látja, kapcsolatokat teremt ötletek között, és újabb meg újabb lehetőségeket vesz észre – és a Megvalósító, aki ezeket az ötleteket rendszerbe rendezi, folyamatokká alakítja, és végigviszi a célvonalig. A kettő egymás nélkül nem működik. Mégis, a legtöbb szervezet ösztönösen a Megvalósítókat jutalmazza: ők mérhetőbbek, kiszámíthatóbbak, kevésbé „nehezek".
Az Ötletgyárosok viszont másképp működnek. Nem a negyedéves KPI-ok logikájában élnek – ők a szervezet antennái a jövő felé. Türelmetlenek, néha kaotikusak, néha frusztrálóak. És ha nem kapnak teret, kreativitást, vagy legalább egy Megvalósítót, aki mellettük áll és rendezi a gomolygást, egyszerűen elmennek. Vagy ami rosszabb: maradnak, de abbahagyják az ötletelést.
HR-szemszögből ez tehetségmenedzsment-kérdés a javából. Az Ötletgyárosokat nem lehet ugyanolyan karrierstruktúrával, ugyanolyan teljesítményértékeléssel kezelni, mint mindenki mást. Ha a szervezet most veszíti el őket – és sok helyen éppen ez történik –, az nem holnap fáj, hanem három-öt év múlva, amikor kiderül, hogy kifogytak az újításból. Az idő most van cselekedni.
