A visszarendelési hullám nem csillapodik: a PNC és a Fidelity újabb szigorítást jelentett be az irodai jelenlét kapcsán, és több nagyvállalat is hasonló irányba mozdul. A Cisco azonban más álláspontot képvisel. Kelly Jones, a vállalat HR-vezetője szerint az RTO-politika sok helyen „durva eszközként" működik – a szervezetek kontrollszükségletét fejezi ki, nem a munkavállalói teljesítmény valódi igényét.
Jones arra is rámutat, hogy a kényszerített visszarendelés különösen rossz üzenet most, amikor a munkavállalók már az AI térnyerése miatt is elveszítettnek érzik az autonómiájukat. Ha a szervezet egyszerre vonja vissza a helyszíni rugalmasságot és vezet be automatizált rendszereket, az a kontroll kettős üzenetét küldi – és ez az elköteleződést súlyosan rombolja. A Cisco ehelyett a célhoz kötött jelenlét modelljét alkalmazza: az emberek akkor mennek irodába, amikor annak valódi értéke van.
A HR-stratégia szempontjából ez a vita egy mélyebb kérdést vet fel: mit közvetít a szervezet, amikor jelenlétet ír elő? Ha a válasz a bizalom hiánya, akkor az RTO nem old meg semmit – sőt, erősíti a bizonytalanságot. A legjobb munkahelyi kultúrák nem a helyszínről, hanem a célról és a pszichológiai biztonságról szólnak. A Cisco modellje erre kínál egy lehetséges választ.
