A készséghiány körüli vitában eddig a munkáltatók hangja dominált: a narratíva szerint a dolgozók nem rendelkeznek a szükséges technikai tudással, és ezt képzéssel kell orvosolni. Egy új kutatás azonban más megvilágításba helyezi a helyzetet – és az eredmények kellemetlenek a vezetők számára.
A vizsgálat szerint a munkavállalók a készséghiányt legalább annyira tekintik menedzsmentproblémának, mint technikai kihívásnak. A hiányosan kommunikált elvárások, a következetlen visszajelzési kultúra és a nem megfelelően kialakított fejlesztési utak mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozók nem tudják hasznosítani a meglévő tudásukat. Vagyis a probléma nem mindig az, hogy valaki nem tud valamit – hanem az, hogy a szervezet nem biztosítja a feltételeket a tudás alkalmazásához.
HR-szempontból ez alapvetően átrendezi a fejlesztési stratégia prioritásait. A képzési büdzsé növelése önmagában nem old meg semmit, ha a szervezeti kultúra és a menedzseri kompetenciák nem támogatják a tanulás transzferét. A tehetségmenedzsment-programoknak ezért nemcsak a szakmai készségekre kell fókuszálniuk, hanem a vezetői kommunikációra, a visszajelzési kultúrára és a pszichológiai biztonságra is. A kérdés nem az, hogy ki a hibás – hanem az, hogy mit tud tenni a HR a rendszerszintű okok ellen.
