Az érzelmi AI – vagyis olyan technológia, amely arcfelismerés, hanganalízis vagy szövegértelmezés alapján következtet a munkavállalók hangulatára és motivációjára – gyorsan terjed a munkahelyeken. A szervezetek egy része munkavállalói jóllét-programok részeként vezeti be, mondván: ha tudjuk, hogyan éreznek az emberek, jobban tudunk segíteni nekik. A valóság azonban összetettebb.
A kutatások és szakmai viták rámutatnak, hogy az érzelmi AI pontossága erősen megkérdőjelezhető – az emberi érzelmek kontextushoz kötöttek, és algoritmussal nehezen ragadhatók meg megbízhatóan. Ráadásul a munkavállalók jelentős része kifejezetten zavarónak és beavatkozónak érzi az ilyen típusú megfigyelést, ami éppen a pszichológiai biztonságot áshatja alá – azt az alapot, amelyre az egészséges munkahelyi kultúra épül.
HR-vezetőként a kérdés nem az, hogy a technológia képes-e valamit mérni, hanem az, hogy mérnie kell-e. Az átláthatóság, a munkavállalói beleegyezés és az adatok felhasználásának egyértelmű szabályozása elengedhetetlen feltételek. Ha ezek hiányoznak, az érzelmi AI nem támogatóeszköz, hanem bizalomromboló megfigyelési rendszer lesz – és ennek szervezeti kultúrára gyakorolt hatása súlyos és tartós lehet.
