Egy kanadai egyetem felmondott egy könyvtári alkalmazottnak, miután az egy belső, nem nyilvános megbeszélésen kritikus hangnemben szólt a közvetlen felettesével kapcsolatban. A munkáltató álláspontja szerint a dolgozó viselkedése elfogadhatatlan mértékű tiszteletlenséget tükrözött, és a később előterjesztett bocsánatkérést sem tartotta őszintének – szerintük abból hiányzott a valódi belátás és megbánás.
Az eset jogi vizsgálat tárgyává vált, és a döntéshozók alaposan mérlegelték, hogy egy zárt, nem nyilvános fórumon elhangzott kritika valóban megalapozhatja-e az azonnali munkaviszony-megszüntetést. A munkáltató azzal érvelt, hogy a magatartás súlyosan sértette a munkahelyi tisztelet alapelvét, míg a munkavállaló oldalán felmerült, hogy a belső visszajelzés joga nem vonhat maga után ilyen súlyos következményt. A bírósági eljárás tanulságos precedenst teremtett a hasonló esetekre nézve.
HR-szemszögből ez az eset több fontos kérdést vet fel egyszerre. Hol ér véget a konstruktív kritika, és hol kezdődik a fegyelmi vétség? A pszichológiai biztonság elvével nehezen egyeztethető össze egy olyan szervezeti kultúra, amelyben a dolgozók nem mernek őszintén megszólalni még zárt körben sem. A HR-szakembereknek érdemes átgondolniuk, hogy a visszajelzési csatornák és a fegyelmi eljárások egyensúlya valóban a bizalomra épülő munkakörnyezetet erősíti-e, vagy éppen az ellentétét.
