Riasztó adatokat hozott nyilvánosságra egy friss brit munkavállalói felmérés: a megkérdezettek közel 80 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt 12 hónapban valamilyen visszaéléssel, bántalmazással vagy zaklatással találkozott a munkahelyén. Ami különösen aggasztó: az elkövetők között nem csupán ügyfelek vagy külső személyek szerepelnek, hanem rendszeresen kollégák és közvetlen felettesek is.
A brit szakszervezetek vezetői nyílt levélben szólítják fel a kormányt, hogy prioritásként kezelje a Munkavédelmi és Egészségügyi Hatóság (HSE) finanszírozásának bővítését. Érvelésük szerint az állami felügyelet hiánya és az alulfinanszírozott ellenőrzési kapacitás egyenes oka annak, hogy a munkáltatók nem érzik kellőképpen a számonkérhetőség nyomását. Az adatok a szolgáltató szektort, az egészségügyet és a kiskereskedelmet jelölik meg a legérintettebb területekként.
HR-szempontból az üzenet nem tűr halasztást: a pszichológiai biztonság nem öngondoskodás kérdése, hanem szervezeti felelősség. Azok a vállalatok, amelyek nem rendelkeznek egyértelmű zaklatásellenes politikával, belső bejelentési csatornával és következetes vezetői elszámoltathatósággal, nemcsak jogi kockázatot vállalnak, hanem aktívan rombolják a munkavállalói bizalmat és elköteleződést. A „nem része a munkának" elv csak akkor válik valósággá, ha a szervezet ezt tettekkel is bizonyítja.
