Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága október 13-án visszautasította a Merritt kontra Texas Farm Bureau ügy felülvizsgálatát, ezzel hatályban hagyva az ötödik kerületi fellebbviteli bíróság korábbi döntését. Az ítélet szerint a munkáltató nem köteles túlóradíjat fizetni egy tévesen besorolt munkavállalónak, amennyiben nem volt tudomása arról, hogy az illető túlórában dolgozott.
Az ügy középpontjában Jerry Merritt állt, aki egy biztosítási csapat vezetőjeként dolgozott, és azt állította, hogy munkáltatója hibásan sorolta be őt mentesített kategóriába. Merritt túlóradíjat követelt, azonban a bíróságok megállapították: mivel a munkáltató nem tudott a túlóráról, jogi felelőssége sem áll fenn. A döntés az FLSA – a szövetségi munkaidő-törvény – értelmezésében is súlyos következményekkel járhat, és megerősíti a munkáltatói tudás mint jogi feltétel elvét.
HR-szempontból ez az ügy rávilágít arra, milyen kritikus a pontos munkaidő-nyilvántartás és a besorolási döntések dokumentálása. A „nem tudtam róla" érv ugyan jogi védelmet nyújthat, de a valódi kockázat a félrebesorolásban rejlik – és ez önmagában is súlyos jogi és reputációs következményekkel járhat. HR-csapatoknak most érdemes átvizsgálni mind a munkaidő-követési rendszereket, mind a munkavállalói besorolási kategóriákat.
