Nova Scotia tartomány megállapodást kötött mintegy 81 000 közszférás munkavállalóval: összesen 470 millió dollárt fizet kártérítésként egy olyan bérbefagyasztó törvény miatt, amelyet a bíróság alkotmányellenesnek minősített. A 148-as számú törvény annak idején korlátozta a közalkalmazottak béremeléseit, és a bíróság megállapította, hogy ez sérti a kollektív tárgyaláshoz való alkotmányos jogot.
Az egyezség értelmében az érintett dolgozók személyenként akár 5000 dollárt is kaphatnak – a pontos összeg az egyéni körülményektől függ. Az ügy évek óta húzódik, és számos szakszervezet vett részt a jogi küzdelemben. A megállapodás lezárja a pert, de nyomában fontos kérdések maradnak nyitva: hogyan kezelik a tartományok a közszféra bérpolitikáját, és hol vannak a törvényi beavatkozás alkotmányos határai?
HR-szemszögből ez az eset rávilágít arra, hogy a munkáltatói oldal – még ha állami szereplőről van is szó – komoly jogi és reputációs kockázatot vállal, ha jogszabályi eszközökhöz nyúl a béralku helyett. A pszichológiai biztonság és a munkavállalói bizalom szempontjából is kulcskérdés, hogy a szervezet tisztességes bérpolitikát folytat-e. A közszféra HR-vezetőinek érdemes alaposan átgondolni, hogy a rövid távú megtakarítások milyen hosszú távú következményekkel járhatnak.
