Van egy új szó a workplace-szótárban: „performative busyness" – magyarul látszatmunka vagy performatív foglaltság. A jelenség lényege, hogy a munkavállalók nem az eredmények elérésére, hanem a elfoglaltság látszatának keltésére összpontosítanak – mert a szervezeti kultúra ezt jutalmazza. Egy friss jelentés szerint ez a trend egyre több munkahelyen terjed, és komoly következményekkel jár.
A probléma gyökere a teljesítményértékelési rendszerekben keresendő. Ha a szervezet a láthatóságot, a hosszú munkaidőt és a rengeteg meetingen való részvételt díjazza – nem pedig a tényleges kimeneteket –, akkor racionális döntés a munkavállalók részéről, hogy ehhez igazodnak. Az eredmény: kiégett csapatok, inflált naptárak, és olyan munkakultúra, ahol senki sem mer „nem elfoglaltnak" látszani.
A HR-nek itt egyértelmű felelőssége van: az értékelési rendszereket, a visszajelzési kultúrát és a vezetői elvárásokat kell újrahangolni. A pszichológiai biztonság megteremtése éppen azt jelenti, hogy a munkavállalók nem kénytelenek foglaltságot szimulálni az elfogadásért. Ha a szervezet az outputot jutalmazza az input helyett, a látszatmunka automatikusan elveszíti táptalajját.
