A Standard Chartered vezérigazgatója nem várt viharba került, miután nyilvánosan „alacsonyabb értékű humán tőkeként" utalt az elbocsátott munkavállalókra. A megjegyzés Szingapúrban azonnal visszhangot keltett: Zaqy Mohamad, a munkaügyi kapcsolatokért és munkaerőért felelős miniszter nyilvánosan is reagált, „zavarba ejtőnek" és „megalázónak" minősítve a szóhasználatot. A botrány gyorsan ráirányította a figyelmet arra, hogyan kommunikálnak a vállalati vezetők az emberekről – különösen nehéz döntések idején.
A Standard Chartered az elmúlt időszakban több körös leépítésen ment keresztül, és a vezérigazgatói kommentár vélhetően a költséghatékonysági logikát próbálta megindokolni. A probléma azonban nem a leépítési döntés volt, hanem annak narratívája: az embereket értékkategóriákba sorolni és ezt nyilvánosan kommunikálni nemcsak empátia hiányát jelzi, hanem a munkaadói márka szempontjából is súlyos következményekkel jár. A szingapúri közvélemény és a munkaügyi hatóságok reakciója ezt egyértelműen megmutatta.
HR-szemszögből az eset tankönyvi példája annak, miért kell a vezetői kommunikációt – különösen leépítések, átszervezések és nehéz döntések idején – tudatosan felkészíteni. A munkavállalói élmény nem ér véget az elbocsátással: az, ahogyan egy szervezet búcsút vesz az emberektől, üzenetet küld a bent maradóknak, a piacnak és a jövőbeli jelölteknek egyaránt. A HR-nek aktív szerepet kell vállalnia abban, hogy a vezetők emberközpontú, méltóságteljes nyelven kommunikáljanak.
