Egy új kutatás kellemetlen igazságot hoz felszínre a vezetőkiválasztás világából: azok, akik a leglelkesebben pályáznak menedzseri szerepekre, gyakran éppen a legkevésbé alkalmasak rájuk. A tanulmány szerint a jó vezető hatása a szervezet egészére nagyobb lehet, mint a csapattagok egyéni képességeinek összessége – vagyis a vezetőkiválasztás tétje rendkívül magas.
A kutatók arra mutatnak rá, hogy a menedzseri ambíció és a tényleges vezetői alkalmasság két külön dolog. Aki aktívan keresi a hatalmat és a hierarchikus előrelépést, az sokszor önérdek-vezérelt döntéseket hoz, és kevésbé fókuszál a csapat fejlődésére. Ezzel szemben azok, akiket meg kell győzni a szerepvállalásról, jellemzően empatikusabbak, jobb kommunikátorok és hosszabb távon hatékonyabb vezetők.
A HR számára ez közvetlen üzenet: az előléptetési folyamatokat nem az önjelöltség, hanem a bizonyított kompetenciák és értékek mentén kell felépíteni. A tehetségmenedzsment-stratégiákban érdemes aktívan keresni azokat a munkatársakat, akik nem tolakodnak, de valódi hatást gyakorolnak a csapatukra. A pszichológiai biztonságot teremtő, emberközpontú vezető profil tudatos fejlesztése és azonosítása az egyik legfontosabb HR-feladat 2025-ben.
