A HypoVereinsbank (HVB) HR-élén személycsere következik: Georgiana Lazar-O'Callaghan, a bank eddigi személyzeti igazgatója távozik, és a pozíciót Lars Jungemann veszi át, aki a szervezeten belülről érkező, saját nevelésű vezető. A váltás különösen figyelemre méltó időpontban történik: anyavállalatuk, az olasz Unicredit egyre közelebb kerül a Commerzbank felvásárlásához, ami a teljes szervezetre nézve bizonytalansági tényezőt jelent.
Lazar-O'Callaghan nevéhez számos HR-transzformációs kezdeményezés fűződik a banknál. Utódja, Jungemann hosszú éveket töltött a HVB különböző HR-területein, így nem kívülről érkezik – ismerős arcként, belső legitimációval lép a pozícióba. Ez tudatos döntés a bank részéről: egy nagy szervezeti változás előszobájában a stabilitást és a kulturális folytonosságot helyezték előtérbe.
HR-szemszögből ez a váltás tanulságos: az utódlástervezés és a belső tehetségek fejlesztése most fizetett be. Amikor a külső környezet bizonytalan – felvásárlás, integrációs folyamat, piaci turbulencia –, a szervezetek hajlamosak belső embert választani a kulcspozíciókba. A HR-vezető személye ilyenkor nemcsak szakmai kérdés, hanem szimbolikus döntés is: kit bízunk meg azzal, hogy az embereket átvezesse a változáson?
