A betriebliches Gesundheitsmanagement, azaz a vállalati egészségmenedzsment (VEM) egyre több német cég prioritáslistájának tetejére kerül – és velük együtt nő az igény arra, hogy külső szakértők, például egyetemek is bekapcsolódjanak a fejlesztésbe. Az elmélet vonzó: a kutatói háttér tudományos megalapozottságot ad, a vállalat pedig valós terepet és adatokat biztosít. A valóság azonban árnyaltabb.
A Personalwirtschaft elemzése szerint az ilyen partnerségek akkor működnek, ha három dolog egyszerre teljesül: tisztázott elvárások, megfelelő erőforrások és összehangolt kutatási mélység. Ha a cég gyors megoldást vár, az egyetem viszont hosszú távú, publikálható kutatást tervez, a együttműködés frusztrációba fullad. A félreértések elkerülése érdekében már az elején érdemes rögzíteni, ki miért száll be a projektbe – és mi nem része az együttműködésnek.
HR-szemszögből ez a téma különösen releváns: a munkavállalói jóllét programok hitelességét egyre inkább számon kérik – mind a munkavállalók, mind a vezetők részéről. Egy jól strukturált egyetemi partnerség nemcsak a VEM-programok minőségét emelheti, hanem a munkáltatói márka szempontjából is komoly érv lehet. A lényeg: ne díszletnek használjuk az együttműködést, hanem valódi tartalommal töltsük meg.
