Sok munkáltató abban a hitben él, hogy csak az általa kifejezetten engedélyezett túlóráért kell fizetnie. Két friss amerikai bírósági döntés azonban alapjaiban cáfol rá erre a feltételezésre. A Fair Labor Standards Act (FLSA) értelmezése egyre inkább a tényleges tudás irányába tolódik: ha a munkaadó – akár közvetve – észleli a többletmunkát, köteles azt díjazni.
Az első esetben Jerry Merritt, egy autonóm üzletvezető, biztosítási ügynökeit felügyelte, akik rendszeresen munkaidőn túl dolgoztak. A bíróság megállapította: mivel Merritt látta az eredményeket és a beadott munkát, a cég tudott a túlóráról. A második ügyben egy munkáltató azzal védekezett, hogy kifejezetten megtiltotta a nem engedélyezett túlórát – ám a bíróság ezt sem fogadta el felmentő érvként, mivel a vezető fizikailag jelen volt, miközben a munkavállaló dolgozott.
HR-szemszögből ezek az ítéletek világos üzenetet küldenek: a munkaidő-nyilvántartás és a vezetői tudatosság nem adminisztrációs kötelezettség, hanem komoly jogi védelem. A HR-csapatoknak érdemes felülvizsgálni a túlóra-kezelési szabályzatokat, és biztosítani, hogy a közvetlen vezetők pontosan tudják, mit jelent a „tudott róla" fogalma a jog szempontjából. A tájékozatlanság ma már egyre drágább mentség.
